Egy új család
Óvatosan kilestem az oszlop mögül. A vámpírhorda még mindig a pult előtt csoportosult. A vezetőjük, egy jó képű harmincas a recepcióssal beszélgetett. Szegény nőnek fogalma sem volt róla, hogy egy vérszomjas fenevaddal áll szembe, aki a ragadozóösztönével magához csábítja, majd egy óvatlan pillanatban végez vele. Viszont az én célpontom túl nyugodt volt, majdhogynem szoborszerű. Kezeit lazán szürke vászonnadrágzsebébe süllyesztette. Feje bágyadtan lekókadt, tekintete szomorúan tükröződött vissza a linóleumpadlón. Behunytam a szemem, és hagytam, hogy a társaim arca betöltse az elmémet. Itt voltak mind… gyűlöletteli, bosszúéhes aurák. Erőt adott, hogy ezt az egészet az ő megváltásukért fogom tenni.
Felpillantottam, mikor meghallottam az egyenletes lépéseket. Lassan, precízen mozogtak. A horda minden körülmény között összetartott, nem véletlen, hogy olyan nehéz volt elkapni őket. A vadászok is inkább egyesével csalják őket lépre, és majd fejezik le azt a tökéletesen megszabott fejüket. Váratlanul megtorpant a lépcsőn a célpontom, és felém fordult. Ha lett volna szívem, biztos hevesebben kezdett volna verni. Gyorsan visszahúzódtam az árnyékba, és átkoztam magam az óvatlanságomért. A vámpír azonban még nem leplezett le. Tekintete fenyegetően felizzott, miközben odavakkantott valamit a társainak. Mintha megfagyott volna a levegő, olyan merevek lettek mindannyian. A prédám várakozóan a harmincasra nézett, amihez az összes vámpír tekintet rászegeződött. Egyértelműen látszott, hogy ebben a hordában ki az alfahím. Váratlanul egy fiatal anyuka lépett ki a szobából közvetlenül a horda mellett. Amint megpillantotta maga előtt a mozdulatlan férfiakat, falfehérré vált, és gyorsan lesietett a lépcsőn. Mikor elment a nő elment a prédám mellett, az meg se rezzent, pedig biztos betöltötte az orrát a nő vérének émelyítően csalogató illata. Merev tartása csak akkor lazult el kissé, mikor a harmincas aprót bólintott. Mintha felengedett volna a vákuumhatás, lélegzett fel egyszerre mindenki. Ez a horda más, mint a többi. Rendezetten viselkednek, követik a vezér utasítását, és nem tartanak véres orgiákat. Vagy csak álca lenne az eddigi fegyelmezett viselkedésük, és éjszaka bújna elő vért szomjazó énjük?
A préda megvárta, hogy mindenki mögött becsukódjon az ajtó, majd elindult a második emeleti lépcső felé. Óvatosan a tenyerembe csúsztattam az ezüst injekciós tűt. Ennél szerencsésebben nem is alakulhatnának az események. Azért tempósan kellett lépkednem, ha nem akartam szem előtt téveszteni, a háta már így is eltűnt a lépcsőfordulóban. Végül észrevettem gesztenyebarna haját a sarokban, de ekkor az emeleten hirtelen lekapcsolódott a világítás. Éppenséggel láttam így is, de a meggyengült érzékszerveimnek hála, nem tudtam beazonosítani a célpontom pontos tartózkodási helyét. Levettem a topánom, mire a lépcső hideg köve érdesen simult a talpam alá. Gyerünk Ereia, menni fog ez! Esetlen mozdulatokkal a sötét folyosóra léptem.
- Halihó! Van itt valaki? –cincogtam, mint egy ijedt kislány, mint a tökéletes áldozat.
Sötét árny suhant el előttem, és az orromat a szaténfa kellemes illata töltötte meg.
- Valaki tudna… - próbálkoztam ismét, de nem fejezhettem be, mert egy puha tenyér tapadt a számra, majd a derekamnál fogva a falhoz szorítottak. A sötétből egy dühös zöld szempár vált ki.
- Mit akarsz a családomtól? –morogta halkan, és a tenyerét lecsúsztatta a nyakamra. Félnem kellett volna, hisz egy mozdulattal összeroppanthatja a nyaki csigolyáimat, de valamiért mégsem tudtam. A szorítása határozott volt, de nem fájdalmas. Habozott… hibázott.
- Csak te kellesz nekem vámpír –mosolyodtam el negédesen, majd a tűt a nyaki ütőerébe döftem. Azonnal lemerevedett, de még így is próbált a falhoz rögzíteni. Szomorú tekintete az enyémbe fúródott. Elvörösödtem, akár egy rajta kapott kamasz. Megráztam a fejem, és gyorsan felengedtem a nyomást, mire az üvegcse megtelt átlátszó folyadékkal. Észrevétlenül fellélegeztem, és könnyedén kihúztam belőle a tűt. Még mindig nem bírt megmozdulni, mert a méreg, ami a szúrás során a testébe fecskendőződött, mozdulatlanná bénította. Ügyetlenül megpaskoltam a mellkasát.
- Rendes vámpírka vagy –dünnyögtem, és elsüllyesztettem a fecskendőt az övtáskámba. Ahogy ott állt velem szemben teljesen magatehetetlenül, elöntött a részvét. Most már tudtam, hogy jó fiú volt, tiszta vérrel. Kisimítottam egy eltévedt hajtincset a szeme elől. – Milyen fura a világ, hisz mindketten elkárhozottak vagyunk, mégsem ugyanazon az oldalon állunk –mosolyodtam el, miközben próbáltam elkerülni a makacs tekintetet. –A Pres tisztának talált. Viszlát, vámpír!
Volt valami, ami arra ösztökélt, hogy maradjak még egy kicsit mellette. Talán, hogy megbizonyosodjak róla, hogy rendben lesz. Vagy talán, hogy…
Ismét megráztam a fejem, mire a göndör loknijaim a levegőbe emelkedtek. Nem szabad elfelejtenem, hogy kikkel állok szemben. Leugráltam a lépcsőkön, s a bájosan megvilágított hallba értem. Legbelül irritált ez a fényűzés, lebegés a gondatlanság mámorában. Ez vett körül régen engem is, mikor még ember voltam, és a legnagyobb gondom az volt, hogy milyen színű körömlakkal fessem ki a köröm. A világ változik, az enyémet egy vámpír változtatta meg.
Elhaladtam egy összebújó pár mellett. A férfi birtoklóan a nő köré fonta a karját, és oltalmazón magához húzta. Felsóhajtottam kínomban. Emiatt egyszerre rohamoztak meg az érzékek, a lüktető erek ütemes verdesése, a szívdobbanások lágy ritmusa. Kellett neked levegőt venned! Gyorsan kisiettem a hotelből. Az éjszaka hűsítő érintése lenyugtatta az éhségemet. A kijárat előtt már Tony, és Demetrius várakozott. Mindkettejükről lerítt, hogy feszültebbek a kelleténél.
- Mi a pálya izomagyak? –piszkálgattam őket, hátha ettől jobb kedvem lesz. Egyébként mindkét vámpírvadász két méter húsz körült volt. A vámpírlét egyik előnye, ha sportos voltál, budybilder leszel.
- Változott a terv Ereia. Visszük a tagot –szólalt meg Demetrius lekicsinylő hangon.
Ökölbe szorult a kezem.
- Tiszta a vére! Tessék, nézzétek –nyomtam az orruk alá a fecskendőt. Tony ingerülten kikapta a kezemből, és a földhöz vágta. Méltatlankodva hördültem fel. –Mi a francot csinálsz?
- A főnök közvetlen parancsa –válaszolta higgadtabban. – Sürgős az ügy, úgyhogy szedd a lábad!
Bosszúsan összeráncoltam a szemöldököm.
- Mégis mit csináljak? Vegyem a hátamra, vagy hogy képzeled?
Most először tűntek zavarodottnak. Biztos voltam benne, hogy ezt az apró részletet figyelmen kívül hagyták.
- Majd akkor mindhárman bemegyünk, és kiráncigáljuk –vetette fel elmésen Demetrius.
- Hogyne –tromfoltam le gyorsan. – A horda úgyis hagyná, hogy elraboljuk az egyiküket!
- Mé, neked van jobb ötleted? –morogta sértődötten a férfi. Még csak egy éve voltam tizenkilenc éves, mondhatni emberileg húsznak. A lényeg, hogy hiába vagyok köztük a legfiatalabb, az IQ-m az ötszöröse az övéiknek.
- Ami azt illeti igen –feleltem nyugodtan. –Méghozzá az, hogy hazamegyek! Nincs kedvem megöletni magam. Ha akartok valamit, holnap visszajöttök erősítéssel. –hátha addigra lelép innen a horda.
Susmorogni kezdtek egymás között, amire kicsit sem voltam kíváncsi. Két könnyed lépéssel átmentem az út túloldalára, hogy a park sötétjében végre egyedül lehessek. Félelmetesen kihaltnak tűnt volna a hely, ha nem lennék a ragadozók csoportjában.
Teljesen elkámpicsorodtam, mikor rájöttem, hogy mi fog várni rám a sivár, ötödik emeleti nevenincs bérlakásomban. A mosogatnivaló. Persze ez nem azt jelenti, hogy anonim életem lenne, barátok, szórakozás nélkül, csak azt, hogy hiányzik belőle egy lényeges elem. Hogy mi, azt nem tudom. Inkább bedugtam a fülembe az mp3-at, hogy az emberi dallamok elkergessék az ürességet okozó gondolatokat. S közben észre sem vettem, mikor ráfordultam a kikötőhöz vezető útra. A hajók csendesen ringatóztak egymás mellett, s a tenger is kifejezetten nyugodtnak tűnt. Halkan dúdolgatni kezdtem a fülemben felharsanó Lucky című számot, mikor enyhe nyomást éreztem a vállamon. Riadtan ugrottam hátra, mire az mp3-am a földre esett, és ripityára tört. De nem ez lett a legnagyobb gondom, ugyanis az egykori prédám izzó tekintettel közeledett felém. Mozdulatlanná merevedtem, mintha ez lenne a vadásza elől menekülő zsákmány utolsó kétségbeesett próbálkozása. Akaratlanul is elnyílt a szám, mikor gyengéden az arcomra helyezte a tenyerét. Kellemes meleget árasztott, amitől enyhe borzongás futott végig a gerincemen. A melegség azonban minden figyelmeztetés nélkül eltűnt. Egy sötét árny sodorta el a forrását. Megkövülten bámultam, ahogy Tony, és Demetrius megpróbálják lefogni a prédát. Hiába voltak ketten, a fiú hatalmas erővel rendelkezett. Tony felém indult, mire a préda dühösen a fának hajította. Demetrius ekkor lesből akart támadni, de túl lassúnak bizonyult. Mire föleszmélhetett volna, kicsavarodott testhelyzetben feküdt a földön. Tudtam, hogy ezek után én következek. A víz felé kezdtem el rohann. Egy ember számára csak egy elmosódott folt lennék, de egy fejlett vámpírhoz képest még lassú is vagyok. Talán ezért ért be olyan gyorsan. A derekamnál fogva a földre rántott, és erővel a hátamra fordított. A kezemmel próbáltam megütni, mire a fejem mellé szorította őket. Megcserélődtek a szerepek, most én nem tudtam megmozdulni.
- Nyugalom vadász, nem foglak bántani –szólalt meg józan hangon. Meglepetten pislogtam, hisz semmi jel nem utalt rá, hogy a harc hevületében szét fog tépni.
Óvatosan áthelyezte a testsúlyát, hogy némi levegő is jusson a tüdőmbe. Felesleges gesztus, hisz úgyis rá szükségem. Közben az ujjával észrevétlen köröket rajzolt a csuklómra, amitől bizseregni kezdett a bőröm.
- Akkor mit fogsz csinálni? –kérdeztem akadozó hangon.
- Elrabollak –jelentette ki egyszerűen, majd felpattant, és a hátára dobott. Olyan gyorsan futott, hogy még vámpír létemre is szédülés fogott el. Mikor letett már fedett helységben voltunk. Jobban mondva a hotelben. Határozottan megfogta a kezem, és behúzott egy szobába. A bent levő vámpírok azonnal felugrottak a jöttünkre. A vámpírsorfal utat engedett a harmincas előtt.
- Ő itt… - kezdte, majd zavartan megtorpant, és hátrafordult. –Mi a neved?
- Ereia –hebegtem, mire kaptam tőle egy barátságos mosolyt. Ahogy visszafordult a többiekhez, a mosoly eltűnt az arcáról.
- Ő a párom, Ereia. A horda új tagja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése